A vakon repülő kapitány és a titokzatos távcső – Mese a tudatosságról 🧭🚢🌊

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy hatalmas kikötő, ahol ezer meg ezer hajó ringatózott a vízen. Mindegyik hajó egy-egy ember életét jelképezte. Voltak ott csillogó luxusjachtok, és kopottas kis lélekvesztők is, de egy dolog közös volt bennük: mindegyiknek a messzi, ködbe vesző Nyugalom Szigetére kellett eljutnia.

Ebben a kikötőben élt egy kapitány, nevezzük őt Barnabásnak. Barnabás büszke ember volt. Erős hajója volt, dagadtak a vitorlái, és a szél is kedvezően fújt. "Minek nekem térkép? Minek nekem iránytű?" – mondogatta fennhangon a többieknek. "Látom a napot, érzem a vizet, majd csak odaérek valahogy! Aki meg a szikláktól fél, az gyáva!" Barnabás csak nevetett azokon, akik a kikötőben órákig böngészték a tengeri áramlatokról szóló tekercseket.

Azonban volt a kikötőben egy öreg világítótorony, ahol minden este kigyulladt egy különös, kékes fény. Ebben a toronyban élt egy Szerzetes, aki nem aranyat osztogatott, hanem valami sokkal értékesebbet: látást. Volt neki egy bűvös távcsöve, amin ha valaki átnézett, nemcsak a hullámokat látta, hanem azt is, mi van a víz alatt: a rejtett zátonyokat, a közelgő viharfelhőket és a csalóka áramlatokat, amik észrevétlenül sodorták el a hajókat a rossz irányba.

Barnabás persze ügyet sem vetett a toronyra. Kifutott a nyílt tengerre, és élvezte a száguldást. De ahogy teltek az évek, a köd egyre sűrűbb lett. Egy reggel arra ébredt, hogy a vitorlái megrepedtek, a legénysége elfáradt, és fogalma sem volt, merre jár. A horizonton nem a Nyugalom Szigete tűnt fel, hanem félelmetes, sötét sziklák. Azt hitte, egyenesen halad, de a "Láthatatlan Áramlat" – amit a szárazföldön csak inflációnak és halogatásnak hívnak – kilométerekkel sodorta arrébb.

Ekkor, a legnagyobb kétségbeesésében, Barnabás meglátott egy kis palackot a vízen. Kinyitotta, és egy üzenet volt benne, rajta egy furcsa jellel: egy kis piros téglalappal, aminek a közepén egy fehér háromszög állt. Ez volt a Szerzetes üzenete. Az állt rajta:

"Kapitány! Nem az a baj, hogy fúj a szél, hanem az, ha nem tudod, hogyan állítsd a vitorlát. Ne a sötétben tapogatózz! Nézz fel a toronyba, és figyeld a jeleket, amiket minden héten küldök neked. Én már láttam, mi van a köd mögött."

Barnabás elővette a saját távcsövét, és a távolba fókuszált. Megtalálta a fényt. A toronyból a Szerzetes nem kiabált, nem parancsolt, csak mutatta az utat. Megmutatta, hogyan kerülje el a zátonyokat, hogyan gyűjtsön esővizet a szűkös napokra, és hogyan használja a csillagokat, hogy a hajója akkor is célba érjen, ha elfogy a szél.

Barnabás attól a naptól kezdve minden este figyelte a torony fényét. Nem lett gazdagabb egyik napról a másikra, de a félelem eltűnt a szívéből. Már tudta, mi vár rá a következő mérföldnél.

Ez a torony, kedves hallgatóm, ez a csatorna, amit most nézel. Én nem tudom helyetted elvezetni a hajódat. Én nem tudom áthúzni a vitorláidat. De meg tudom mutatni neked a távcsövemen keresztül, hogy mi vár rád a ködös jövőben. Megmutatom a zátonyokat, amiket "rossz hitelnek" vagy "elinflált megtakarításnak" hívnak, és megmutatom a tiszta utat a Nyugalom Szigete felé.

A tenger hatalmas és néha kegyetlen, de nem kell egyedül, vakon hajóznod rajta. Legyél te is a legénységünk tagja! Kattints a feliratkozás gombra, és kapcsold be az értesítéseket! Ne maradj le a következő jelzőfényről, mert minden egyes videó egy újabb koordináta a te biztonságos jövődhöz.

Tarts velem, és érjünk be együtt a kikötőbe! 🌊🚢🛡️